egypt
AR
belarus
BE
bulgaria
BG
bangladesh
BN
bosnia
BS
spain
CA
czech_republic
CS
germany
DE
greece
EL
usa
EM
great_britain
EN
esperanto
EO
spain
ES
estonia
ET
iran
FA
finnland
FI
france
FR
israel
HE
croatia
HR
hungary
HU
indonesia
ID
italy
IT
japan
JA
georgia
KA
india
KN
south_korea
KO
lithuania
LT
latvia
LV
india
MR
netherlands
NL
norway
NN
india
PA
poland
PL
portugal
PT
brazil
PX
romania
RO
russia
RU
slovakia
SK
serbia
SR
sweden
SV
ukraine
UK
vietnam
VI
china
ZH

Az ábécék

A nyelvekkel tudjuk megértetni magunkat. Elmondjuk másoknak hogyan gondolkozunk, mit érzünk. Az írásnak is ez a szerepe. A legtöbb nyelv rendelkezik írással is. Az írás jelekből áll. Ezek a jelek különbözően nézhetnek ki. Sok írás betűkből áll. Ezeket az írásokat ábécének hívjuk. Az ábécé grafikus jelek rendezett halmaza. Ezeket a jeleket különböző szabályok szerint szavakká kötik össze. Minden jelnek van egy meghatározott kiejtése. Az ábécé szó görög eredetű. A görög nyelvben az első két betű az alfa és a béta. A történelem során sok különböző ábécé létezett. Már 3000 évvel ezelőtt is használtak az emberek írásjeleket. Régebben az írásjelek varázslatos szimbólumok voltak. Csak kevés ember ismerte jelentésüket. Később elvesztették szimbolikus jelentésüket. A betűknek manapság nincsenek jelentésük. Csak további betűkkel való kombinálás után jelentenek valamit. Olyan írások, mint például a kínai, más elven működnek. Ezek képekre hasonlítanak és gyakran azt ábrázolják amit jelentenek. Amikor írunk gondolatainkat kódoljuk. Jeleket használunk, hogy tudásunkat rögzítsük. Agyunk megtanulta az ábécét dekódolni. A jelek szavakká formálódnak, a szavak ötletekké. Így képes egy szöveg évezredeken keresztül fennmaradni. És még mindig képes megértetni magát…

text before next text

© Copyright Goethe Verlag GmbH 2015. All rights reserved.